Miért jó ha használjuk a H1 H2 tagokat,
és mit segít a keresőoptimalizálás szempontjából?

Hogyan és miért tagoljuk részekre weboldalunk szövegét?

A reklámszöveg írás és a website ergonómia cikkekben már említettem, hogy az oldal tartalmi részét olyan módon kell megjelenítenünk, hogy az olvasható legyen a látogató számára.
Ennek az egyik eszköze az, ha tagolva jelenítjük meg a szöveget.
Így az olvasó szemének sokkal könnyebb olvasni az írásunkat, sokkal áttekinthetőbb lesz az oldalunk, és átfuthatóbb, ami igen fontos szempont.

Sokan, mielőtt elolvasnak egy hosszabb cikket, vagy tanulmányt, előbb átfutják a szöveget, így döntvén el, hogy szánnak e időt a teljes cikk elolvasására.
Ezért amikor megírjuk az oldalunk főcímét és az alcímeket, amelyeket jól láthatóan kiemelünk majd, úgy kell megfogalmaznunk, hogy felkeltse az olvasó figyelmét, és vázlatszerűen megismertesse Őt a tartalommal.
Ha egy témában sok mondanivalónk van, akkor inkább használjunk több alcímet, hogy az olvasóban azt az érzést generáljuk, hogy látod, csak ezt a kis kevés szöveget kell elolvasnod.

Keresőoptimalizálás, avagy mit figyel a Google?

Ezeket a szabályokat pontosan tudják a Google szakemberei is, és mivel nekik az a céljuk, hogy olyan oldalt soroljanak előre, amely megoldást nyújt a felhasználónak az adott problémában, fontosnak tartják azt is, hogy a látogató majd el is olvassa az általuk ajánlott oldalt.
Ezért valamilyen mértékben figyelembe veszik azt is, hogy az oldalunk használ e ilyen tagolási technikákat.

Sajnos azonban a Google nem tud mit kezdeni azzal a tagolási technikával, hogy mi állítgatjuk be a főcímek, alcímek, tartalmak, képaláírások betűtípusait, méreteit, színeit.
Érzékelni ugyan érzékelik, hogy a szövegben eltérő típusú karakterek vannak, de azt már nem tudják, hogy ezeknek a változtatásoknak mi az oka.
A karakterek milyenségének a figyelését inkább a különböző csalások felderítésére használják, mint pl. a háttér színével megírt szövege.

Ezért kell egyértelművé tennünk a Google számára, hogy a szövegünk melyik része milyen célt szolgál.
Ezzel ugyan is, a gép számára, egy (vizuális) képet adunk az oldalunkról.

A másik fontos szempont, a H tagok alkalmazásánál, hogy a Google feltételezi azt,
hogy ha pl. a keresőoptimalizálásról írunk egy cikket, akkor a főcímben és az alcímekben mindenképp szerepelni fog az, hogy keresőoptimalizálás.
Ő ugyanis a találati lista összeállításánál olyan oldalt keres a keresőoptimalizálás szóra kereső embernek, ami a keresőoptimalizálásról szól.
Megnézi a főcímet, az alcímeket, és látja benne a keresőoptimalizálás szót. Megnézi a tartalmat, ott is megtalálja, és talál egy csomó olyan szót, amely releváns a keresőoptimalizálás kulcsszóra.
Így dönti el, hogy az oldal a keresőoptimalizálásról szól.
Azt pedig, hogy mennyire hasznos ez az oldal, onnan tudja, hogy megnézi, milyen témájú, milyen fontosságú oldalak hivatkoznak az adott oldalra, és milyen szavak vannak alálinkelve ezeken az oldalakon.
Így dönti el, hogy hova tegye az adott oldalt a találati listában.
(Természetesen van még sok más szempont is, de ez egyike a fontosabbaknak.)

Nagyon nem szeretnék belemenni a HTML oldalak világába, ezért inkább a tartalomkezelő rendszereket teszem előtérbe.
A tartalomkezelő rendszereknél, (Joomla, stb…) gyárilag bevan építve a szövegek megszerkesztésére szolgáló ablakba egy választási lehetőség, amellyel a kellő szövegrész kijelölése után megválaszthatjuk, hogy az adott szövegrész milyen funkciót tölt be az oldalunkon.
Ezek a H tagok 1-től 6-ig vannak számozva, és csökkenő sorrendben jelentik a fontosságot.

A H1 a legfontosabb, a főcím.
A H2 a kevésbé fontos alcím.
A H3 a tartalmi rész, és így tovább.

Ha pl. egy adott szövegrészt kijelölünk H1 tagnak, vagyis főcímnek, akkor automatikusan azok a betűtípusok, méretek, színek fognak életbe lépni a kijelölt szövegnél, amelyeket a stíluslap tartalmaz.
Ha mi ettől eltérő karakterjellemzőket szeretnénk használni, akkor ne ott a szövegszerkesztőben erőszakoljuk meg a rendszer automatikus beállításait, hanem a szabványokat változtassuk meg a stíluslapon.

Az oldal behívásánál így megspórolunk egy sor felesleges műveletet a gép számára, mivel nem kell megváltoztatnia a gyárilag kigenerált karaktereket.
Ha megnézzük az így tagolt tartalmi elemink forráskódját, akkor pl. a címsornál valami ilyesmit fogunk látni:
<h1>Keresőoptimalizálás (SEO) finomhangolása. </h1>

Mi az ideális, és mi a reális lehetőség?

Az ideális az lenne, ha a weboldalunk szövegeinek minden karaktere belenne sorolva valamilyen H tagnak.
Tapasztalataim azonban azt mutatják, hogy ha nem sokkal érünk el kisebb eredményt, ha csak a H1 és H2 tagokat használjuk.
Szerintem elegendő csak a fő és az alcímeket besorolnunk, de senkinek nem szeretném elvenni a kedvét a tökéletes munkától, így mindenki tegyen saját belátása szerint.

Amit semmiképp ne tegyünk keresőoptimalizálás címen:

Semmiképp ne csaljunk a keresőoptimalizálásnál!
Ne próbáljunk meg ravaszkodni olyan trükkökkel, hogy a H1 tagot teleírom kulcsszavakkal, és megmachinálom a stíluslapokat, mert ez a legjobb esetben is csak ideig-óráig működik.

Ne feledje, hogy a Google-nél sok okos ember dolgozik azon,
hogy a valóban releváns találatok jöjjenek elől.
Ezek az emberek inkább Önnek dolgozzanak, mint Ön ellen.