Miért sikeresebb sokkal néhány weboldal és a mögöttük álló cégek, mint a többség?
Miért van az, hogy a fizetőképes és költeni akaró cégek általában ugyan azokat a Partnereket választják,
és nem Önt?

Ebben a cikkben kicsit eltérek a szokásos Online Marketing és Keresőoptimalizáló vonaltól, mert egy olyan dologról szeretnék írni, amely magyarázatot ad a fenti kérdésekre.
Érintőlegesen beszéltem már erről a dologról a reklámszöveg írás és az árharc cikkekben, de itt bővebben kifejtem ezt a kérdést. Bizonyára Ön is elgondolkodott már azon, hogy miért van az, hogy minden embernek egy meghatározott vonalon halad az élete.

Többségünk éveken keresztül ugyan azon az életszínvonalon él, emberi kapcsolataink alapvetően nem változnak.
Mindig hasonló stílusú, gondolkodású ismerőseink, barátaink, kollégáink, munkahelyeink vannak, hasonló beállítottságú Ügyfeleink vannak, miközben az orrunk előtt élnek olyan emberek is, akik bárhogy is alakulnak a dolgok, mindig sikeresebbek.
(A siker itt most nem feltétlenül anyagi értelemben értendő.)

Nekik vannak a legjobb ügyfeleik, az Ő weboldaluk a leglátogatottabb, ezek az oldalak termelik a legtöbb pénzt és évről évre mindig jól élnek.
Időnként tönkremegy egy-egy vállalkozásuk, de érdekes módon mégsem mennek el dolgozni, mert pár hónap után ismét menő vállalkozásuk van.
Az is lehet, hogy emberünk más területen sikeres.
Boldogabb családi életet él, kiegyensúlyozottabb, felszabadultan tud játszani a gyermekeivel, széles baráti köre van, több emberrel van kiváló kapcsolata, mindenki szereti, stb…

Miért van az, hogy ez a két embercsoport ennyire elhatárolódik egymástól, miközben mindenki arra gyúr, hogy ilyen vagy olyan értelemben, de sikeres legyen?

Miért van az, hogy ha pl. valakinek alkoholista az élete párja, hiába hagyja el, mert a következő kapcsolatánál hamar kiderül, hogy ismét cseberből vederbe esett?

Miért mennek tönkre pár év múltán a lottó milliomosok?

Miért van az, hogy az igazán nagy halak sosem az Ön cégénél kötnek ki?

Önnek miért mindig csak a kicsi ügyfelek jutnak?

Ahhoz, hogy ezt megértse,
kicsit (misztikusabb) irányt kell vennünk.

Kezdjük egy példával, az egyszerűség kedvéért.

Ön és az egyik versenytársa este hazamennek a munkából.
Mindkettőjük cége ugyan azzal a problémával küzd.
Vacsora után leülnek a laptop elé, és csak úgy céltalanul böngésznek.
Mindketten megnyitják pl. az index.hu-t. Ön átfutja a címoldalt, bekattint egy két cikkbe, majd továbbáll.
A versenytársa ugyan azt a címoldalt futja át, Ő is bekattint egy két cikkbe, de más cikket választ, mint Ön.
Ott feltűnik neki valami, tovább kattintgat, és eljut egy olyan weboldalra, ahol megoldást talál az adott problémára.
Gyorsan beteszi a kedvencekbe, ír egy gyors feljegyzést, majd másnap reggel bemegy dolgozni, előadja az ötletet, felveszi a kapcsolatot a megtalált céggel, és pikk-pakk kilábal abból a problémából, amellyel jó esetben Ön még hónapokig küzd, de az is lehet, hogy tönkremegy miatta.

Mi történt ebben a kis példában?
Más cikket választott az emberünk mint Ön.
De Ön miért nem vette észre azt a cikket, amikor Önnek is a szeme előtt volt, Ön is átfutotta azt, és így utólag annyira nyilvánvaló, hogy megoldást nyújt a problémára?

Miért van az, hogy Ön kiküld egy hírlevelet, mondjuk 5 alkalommal ugyan annak a 100 ügyfelének, amelyben megoldást nyújt egy problémára ezeknek az embereknek, de nem reagál a 100-ból, csak 30 ember.
Az utolsó levél kiküldése után egy héttel, ha felhívja azt a 70 embert aki nem reagált, és elmondja nekik a megoldást, akkor a 70-ből 50 örül neki, és elkezdik használni az új szolgáltatást.
A levélben adott lehetőséget miért nem vette észre az emberek egy bizonyos része?
Miért pont Ők nem vették észre a felkínált lehetőséget?

Amit nem választunk, azt észre sem vesszük.

Ezekből a példákból is látszik, hogy életünk során rengeteg információ és lehetőség vesz bennünket körül, ám ezeknek csak töredékét vesszük észre és használjuk ki.
Mivel minden utat és lehetőséget képtelenek vagyunk megismerni, hogy kiválaszthassuk a számunkra legoptimálisabbat, ezért a választás automatikus. 

De ki választ, és ki dönti el, hogy mi az optimális a számunkra?

Ki az, aki folyamatosan egy adott szintre szorít bennünket a választásaival?

Miért nem választ jobb lehetőséget, hogy gazdagabbak, szebbek, jobbak lehessünk?

Had nyugtassam meg, mi magunk választunk.

Ez egyszerre jó is, meg rossz is.
Rossz azért, mert nekünk kell változnunk ahhoz, hogy a körülményeink változzanak, hogy jobb lehetőségeket vegyünk észre, hogy eredményesebbek legyünk.
Viszont pont ugyan ezért jó is, mert nem kell másra nyomást gyakorolnunk.

Hogyan működik a választás folyamata?

A napi életünk során rengeteg olyan döntést hozunk, amelyet nincs időnk átgondolni, csak simán cselekszünk.
Ilyen pl. az, amikor megyünk az utcán. Nem gondolkodunk azon, hogy most melyik lábam tegyem előre, hogy eljussak A-ból B-be.
Ezeket a funkciókat a tudatalattink végzi.

A tudatalattink nagyságrendekkel több információt képes feldolgozni mint a tudatos gondolkodásunk, ezért végzi Ő ezeket a feladatokat.
Ha tudatosan kellene a járáson gondolkodnunk, soha nem jutnánk el sehova.
A napi információáradatból, környezeti hatásokból kiválasztani azt a szűk keresztmetszetet, amely befolyásolja az életünket, szintén akkora feladat, hogy a tudatos gondolkodásunk képtelen elvégezni azt.
Ezért a tudatalattink választ ki egy kisebb mennyiséget, és tár a tudatos gondolkodásunk elé.
A fenti példánál, (este netezős) az Ön tudatalattija nem tárta azt a lehetőséget a tudatos gondolkodása elé, amely segített volna Önnek, viszont a versenytársának igen.
Mitől függ az, hogy a tudatalatti milyen infót választ az információ sokaságából?
Mi a célja a tudatalattinak?

A tudatalattinak egyetlen célja van,
megfelelni az Ön Önképének.

Mindenkinek van egy Önképe saját magáról.
Hogy néz ki, milyen egészségnek örvend, milyen kapcsolatai vannak, milyen autót vezet, mennyit keres, milyen munkája, milyen cége van, stb…
Az élet minden területéről van egy elképzelésünk, hogy milyen pozíciót foglalunk el, a többi emberhez képest. Ezeknek az elképzeléseknek megfelelő lehetőségeket tárja elénk a tudatalattink.

Ha pl. az Önképünkben az szerepel, hogy x ügyfelem van, akik y jövedelmet biztosítanak számomra, akkor a tudatalattink olyan helyzetbe sodor bennünket, hogy ennek az Önképnek megfelelően teljesítsünk.
Ha hirtelen többet keresünk ennél az Önkép által a tudatalattiba programozott összegnél, akkor mire észbe kapunk, elverjük a többletet.
Ezért szegényednek el a lottó milliomosok.
Amikor rájuk szakad egy halom pénz, nem tudnak mit kezdeni vele, mert az Önképük a szegénységről szól.
Ezért a tudatalattijuk olyan lehetőségek elé állítja Őket, amellyel megszabadulnak a nyert összegtől.

Ha kevesebbet keresünk az Önképünk által diktált szinttől, akkor hirtelen jobban, többet dolgozunk, hogy újra elérjük ezt a szintet.
Ha pl. az adott munkahely nem tudja biztosítani ezt a szintet, akkor olyan lehetőségeket fogunk meglátni, amely bepótolja a kiesést.
Találunk egy új állást, eszünkbe jut egy ötlet egy vállalkozásra, stb..

Hirtelen egy sor olyan dolog történik velünk, amelyre csak annyit mondunk, hogy szerencsénk volt.
Valójában a szerencsének semmi köze nincs hozzá, egyszerűen csak a tudatalattink biztosította azt a lehetőség csomagot, amely ahhoz kell, hogy az Önképünknek megfeleljünk.

Ahhoz tehát, hogy a körülményeink, kapcsolataink javuljanak, hogy olyan és annyi ügyfelünk legyen, amennyi egy jobb életet, nagyobb jövedelmet biztosít, semmi más dolgunk nincs, mint az Önképünket egy magasabb szintre kell helyezni.

Ezáltal olyan ötleteink és lehetőségeink lesznek, amelyek biztosítani fogják ezeket a körülményeket az életünkben.

Az Önkép megnövelésének megvannak a módszerei.

Először is tisztáznunk kell az Önkép lényegét.
Mint ahogy az előző részben mondtam, azért van szükség az Önkép megváltoztatására, hogy a tudatalattink jobb lehetőségeket, információkat válasszon ki a bennünket ért infók közül.
Ezzel biztosítja azt, hogy javuljanak az életkörülményeink.
De mit is jelent az életkörülményeink javulása?
Mi számít javulásnak?
Ez nyílván mindenkinél más, de a lényeg a célokban van.

A fejlődéshez mindenképp célokat kell kitűzni.

Mennyi most a jövedelme?
Mennyit szeretne?

Mekkora most a cége forgalma?
Mekkorát szeretne?

Milyen párkapcsolatban él?
Milyenben szeretne?

Milyen a kapcsolata egy adott személlyel?
Milyet szeretne?

Milyen házban lakik?
Milyenben szeretne?
stb..

Az életének azon területeinél, amin változást szeretne elérni, célokat kell kitűznie.
Általában ilyenkor a pénzre koncentrálunk, de nem szabad megfeledkeznünk arról, hogy az életünk különböző területeinek összhangban kell lennie.
Nem vezet eredményre az, ha csak egy vonalon erősítjük magunkat, mert a gyengébb szinten álló terület tönkretesz bennünket.
Az a legjobb, ha az életünk minden területén célokat tűzünk ki, amelyek összhangban állnak egymással.
Egyszerűen üljön le egy papírral és egy tollal, (nem számítógép elé, de erről majd később) és írja le azt, hogy milyennek szeretné tudni az élete különböző területeit.
Ha ezeket a célokat pontosan megfogalmazza, akkor egy jövőkép fog Ön elé tárulni.

Ezt hívják valamivé válásnak.

Ez fog elindítani egy folyamatot, ami miatt megváltoznak majd a körülményei.

A folyamat a következőképpen néz ki:

- Ön megfogalmazza a céljait.
- Ezekre a célokra mély érzelmi töltéssel gondol, naponta többször.
- Ettől megváltozik az Önképe.
- Ez felülírja a tudatalattija programját.
- A tudatalattija olyan lehetőséget fog Ön elé tárni, amelyek lehetővé teszik a kívánt cél elérését.

Nézzük, a gyakorlatban, hogyan néznek ki ezek a folyamatok.
Az egyszerűség kedvéért a pénzt hozom fel példaként, ez sok embert érdekel.

Ön megfogalmazza a céljait.

A pénzzel kapcsolatban megkell, hogy jegyezzem, hogy lehet ugyan magasabb jövedelem szintre tenni az Önképünket és kell is, de nem szabad megfeledkeznünk arról sem, hogy ha Ön azért szeretne több pénzt keresni, mert mondjuk szeretne egy nagyobb házat, akkor célszerű a házra is összpontosítani.

Ha Ön most keres Xezer forintot, és ennek mondjuk a dupláját szeretné keresni, akkor célszerű kisebb lépcsőkre bontani a dolgot, mert a túl nagy ugrásokat nehezebb elfogadtatni a tudatalattival.
Én a 30%-os növekedést javaslom.

Vegyen tehát elő egy papírt és egy tollat, és írja le jelen idő egyes számban, kijelentő módban, hogy:
Én (X+30%)-ot keresek havonta.
Ez persze nem igaz jelen pillanatban, de írja le!

A házzal kapcsolatban már nem ilyen egyszerű a feladat, mert Önnek pontosan tudnia kell azt, hogy milyen az a ház.
Pontosan tudnia kell, hogy hogyan néz ki belülről, kívülről, hogyan van berendezve, stb..
Erről legjobb, ha elkészít egy tervrajzot. Mentől részletesebb, annál jobb.
Léteznek erre a célra kiváló szoftverek is. Ez azért jó, mert egyből látja is, hogy mit tervez.
Meg fog döbbenni, a céljai leírásánál, hogy mennyire nem tudja, hogy mit is szeretne elérni az életében.

Első alkalommal amikor leírtam a céljaim, hetekig módosítgattam rajta.
Nem is így akarom, hanem inkább így.
Ekkor döbben rá az ember, hogy hogyan is teljesülhetne egy olyan dolog, amiről azt sem tudja, hogy milyen is az pontosan.
Hogyan lehet így bármi felé haladni.
Az egész addigi életem hirtelen csak lézengésnek tűnt.

Írja le a céljait a lehető legpontosabban, jelen időben úgy, mint ha már teljesült volna.
Olyan meggyőződést és tényszerűséget sugározzanak a mondatai, mintha a jelen állapotot írná le.
Kezdje Én-el a mondatot, mert azt érzi magára kötelező érvényűnek a tudatalattija.

Amikor már minden célját világosan leírta,
akkor jön a második lépcső, az ismétlés érzelmi átéléssel.

Erre szintén az írás a legjobb módszer.
Azt javaslom, hogy nyisson egy dossziét, és írja le minden nap a céljait.
Ez az elején hosszabb idő, de utána már gyorsabban megy.
Azért kell kézzel írnia, mert addig amíg írja, arra az adott célra fog összpontosítani teljes mértékben.
Másrészt az agy holografikus memóriája sokkal jobban megjegyzi a saját kézírást, mint a gépelt szöveget.
Szóval írja le a céljait minden nap, és tegye bele ebbe a dossziéba.
Tegyen bele fényképeket, látványterveket azokról a dolgokról, amelyeket célként tűzött ki.

Ha van ideje, naponta többször is vegye elő ezt a dossziét, és olvassa el a céljait, nézegesse meg a képeket.
A háztervező szoftverrel mászkáljon a házban.
Gondolja át lefekvés előtt a céljait.
Olyannyira sokat kell vele foglalkoznia, hogy álmából felébresztve is világosan kell ismernie a céljait.
Amikor a céljaival foglalkozik, akkor gondoljon rájuk úgy, mintha már teljesültek volna.
Örüljön annak az életminőségnek, amit az új ház, vagy a nagyobb jövedelem biztosít.

Ha így tesz, akkor a tudatalattija elfogja fogadni,
hogy ez Önnek jó, és ennek megfelelően fog dönteni
az információk megválasztásánál.

A tudatalatti az Ön gondolataiból, beszédéből tudja azt, hogy Ön mit szeretne elérni.
Ön mindenképp azt kapja az élettől, amire gondol, ami a beszélgetéseiben megnyilvánul.
Ha Ön arról beszél, és arra gondol, hogy nem megy a bolt, keveset keresek, a párom ilyen meg olyan rossz, akkor ez fog teljesülni.
Nem fog menni a bolt, keveset fog keresni, és a következő kapcsolata is ugyan ilyen rossz lesz.

A tudatalatti csak végrehajt az információk kiválasztásával, de nem dönt abban, hogy Önnek mi a jó.
A célokra való gondolással, összpontosítással, érzelmi átéléssel fog az Önképe megváltozni, ami alapján dönt a tudatalatti.

Ha követi ezeket a szabályokat, és eszerint kezd el élni és gondolkodni, akkor egyre több (véletlen) fog Önnel történni, ami a céljai eléréséhez fog vezetni.

Soha ne arra gondoljon, amit nem szeret!

Soha ne úgy gondoljon a céljaira, hogy de jó lenne ha…,
mert akkor a vágyat idézi elő, beteljesedés nélkül.

Mindig úgy gondoljon a céljaira, mintha már meg is valósultak volna.

A megvalósulás érzését kell átélnie ahhoz,
hogy a valóságban is teljesüljenek a céljai.

A gondolatainknak van a fizikai világban is mérhető energiája, rezgése.

Amikor célorientáltan gondolkodunk és beszélgetünk, az energia más jellemzőkkel bír, mint amikor (hagyományosan) gondolkodunk.
Ezért van az, hogy emberek elbeszélnek egymás mellett, és nem értik meg a másikat.

Hasonló vonz hasonlót.

Az előző cikk példájára visszatérve, ezért nem olvassák el a hírlevelet 100-ból 70-en. Ha két ember nem ugyan azon a szinten gondolkodik (nem fölényeskedni akarok) akkor egyszerűen meg sem hallják egymást.
Olyan ez, mint a hangvilla. Csak az azonos frekvenciájú hangvillák kezdenek el együtt rezegni.

Ezért van az, hogy a jól fizető ügyfelek, egy céghez csoportosulnak.
Az Ő kommunikációjukat hallják meg.
Ha Ön kitűzi a célt, hogy a cégemnek ilyen meg olyan ügyfelei vannak, akkor a kommunikációja fog olyanná válni, hogy a keresett ügyfelek megtalálják Önt, és Partnerként kezelik az Ön cégét.


Nagyjából ezt szerettem volna Önnel megosztani, köszönöm, hogy végigolvasta ezt a cikket.
A döntés most már az Öné, hogy használja-e ezeket a módszereket.

Nem akarom hiú ábrándokba ringatni, főleg az elején nehéz lesz módszeresen így gondolkodni, mert a gondolataink megváltoztatása erősen a kényelmi zónánkon kívül eső dolog.
Az ember nehezen hajt végre módszeresen olyan dolgokat, amelyek újnak mondhatóak.
Viszont épp emiatt hamar bekerül ez a gondolkodásmód a megszokott dolgok közé, és akkor már észrevétlenül, szokásként fogja tudni csinálni.



ui:
Ha észreveszi magán, hogy arra gondol, amit nem szeretne, ne legyen lelkiismeret furdalása.
Az agy egyszerre csak egy dologra tud gondolni, tehát elegendő, ha elkezd a céljaira gondolni.

Tisztelettel:
Gulyás Benedek